Szerintem a remaster albumok egész jók, tényleg mai hangzásuk van. A killinget is baromi jól átmixelték, leszámítva azt a 3 korai demót a végéről (RIP-en szintén). Nem tudom miért jó ilyneket rárakni. Úgy szólnak, mintha egy acélbilivel letakart ezer éves magnón hallgatná őket az ember. A bónusz számoktól én is kicsit többet vártam, ahogyan sokan mások. Amit viszont egyenesen marhaságnak tartok, hogy a peace sells és a so far végén bónuszként ott van a fél album ismét, minimális eltéréssel (példa: so far, Into the Lungs of hell - az album végén ismét ott van, csak nem köhögnek bele egy trombitával az elejébe...hm.) További negatívum: néhány ütősebb szám egyszerűren elvesztette az erejét, mint pl. az Anarchy vagy az Insonmnia. A RIP viszont nagyon sokat javult, nekem az eredeti hangszereléssel voltak gondjaim (bár a my creation elején hallható Mustaine-féle rappelés - vagy micsoda - eléggé szíven ütött...) Nehezen hiszem el, hogy a régi félbehagyott ötleteket nem lehetett egy ilyen alkalomra összerakni és kidolgozni rendesen. Mustaine jóval kreatívabb zenész annál, minthogy ne lett volna még legalább 1-2 plusz teljesen új számot összehozni. Ja, aki még nem hallotta volna, nézzen utána a Dream Theater - Train of Thought albumán található "Thid Dying Soul" c. számnak. Ha megvan, tekerjétek a 8. perchez. Ismerős éneklési stílust hallhattok, - szerintem - szuperül előadva...