Drága Kicsim!
Azt hiszem, hogy a homlokomra kell csapjak, és azt kell mondjam, hogy"Na, tessék!". Ez és így az ütő soft oldala - nem annyira érzékeny vs. fölösleges olajmáguskodás.
Abban igazad van, hogy sok fölösleges sz*art, dúldimenzionált okosságot és bóvlit lehet a boltban szerezni. És ezek vagy profánul az áruknál fogva, vagy éppen használhatatlanságuk okán drágák.
Ha most a sztálinista történelem hamisításra hajaznék, akkor azt mondanám, hogy nekem semmi ilyen lim-lomom nincs. Aztán halálom után a kutatók vagy tussolnák, vagy nagy dobra vernék a spájzom mélyéről előkerülő dolgokat. Persze nekem is van gyári sablonom, meg mélységhatárolóm, csakúgy, mint műanyag döntőékem, kicsi és nagy törőrudam, stb. Szemből nyelezett fejszém nincs.
A sablonról sokáig meg voltam győződve, hogy fölösleges, és az én jó szemem, és biztos kezem meg tudja élezni a láncot. Meg is tudtam, aztán lett egy sablonom, amivel kétszer annyi ideig tartott. Most kb fele annyi ideig tart, és pontos, és erőlködés nélkül megy, még oda sem kell figyelni rá. Kicsi, műanyag "zsebékeim" is vannak, igaz, hogy nagyon ritkán használom, talán egy kezem is elég arra, hogy megszámoljam, hogy hányszor használtam. Akkor viszont nagyon kellett. Persze nem arra használtam amire a katalógusban és a mellékelt képes használati utasításban (!) olvashattam/nézhettem.
Azonban a munkát egy másik szemszögből is kell nekem néznem. Azt a munkát, amit én végzek, azt nem erdők mélyén végzem, távol a kíváncsi tekintetektől, hanem gyakran aggódó lakók, hivatásszerűen kötözködő közös képviselők, karbantartók, "tömbbizalmik" szúrós tekintetének kereszttüzében. Előfordult, hogy egy fa visszabontását a közös képviselő az aktuálisan legközelebbi ablakból folyamatosan videókamerával vette emeletről emeletre, hogy dokumentálja, és letagadhatatlanná tegye azt, hogy összekarcolódik a frissen kőporozott és festett fal. Ő fölöslegesen dolgozott, én pedig jól. Ebben a légkörben jó üzleti üzenet lehet, profizmust sugallhat az, ha egy potenciális lap-szorulás esetén előkapom a megfelelő éket, és nem a segédmunkást kérem meg arra, hogy a lenti géppel és a letermelt anyagból gyártson valami támasztó éket, ráadásul pont nem olyat, hanem kisebbet. Azóta a "tömbbizalmi" több helyre ajánlott be, és náluk is többször voltunk már más kisebb nagyobb faápolási munkára. Befektetés, üzenet, megtérülés. Ez persze nem a munka mozdulatmélységig történő elemzése, hanem a megélhetési stratégia a piacon. És a segédmunkás tudott volna faragni egy olyan támasztóéket...
Kinek van még ilyen tapasztalata? Ki tudja felmutatni a spájzában a leghaszontalanabb eszközt? Nem szedünk össze egy adag bűnjelet balekságunkról?
Anyukámnak vettem egyszer egy akkus kézi fűnyírót a lakótelepi erkélyre...
üdv,
Zöldlomb
