Nem kívánok senkit sem oktatni, csak jeleztem, hogy nekem ez randa. Ha az irodalmi példákat sorolod, az nem nagyon jó érv. Arany nyelvi szabadsága egy mindenki által ismert példában : "tereh". Ez nem ad szabadságot a netírásban arra, hogy felcseréljünk hangokat. Madács nyomatékosításra használta a szabályostól eltérő formát,-(óvatosságból hozzáteszem- véleményem szerint.)

Babits, Radnóti, Illyés Gyula, Weöres költészetében is találsz példákat. Hogy ne beszéljek Füst Milánról, vagy Kassákról. Minden esetre Te is és én is érvelhetünk igazunk mellett, de nem sok értelme van. Én hibáztam, hiszen formai dologba kötöttem bele, akkor, amikor tartalmi kifogásom volt. Az pedig, hogy igyekszem ellenérveket sorakoztatni büszkeségemből adódik. Azt nem írtad meg nekem, hogy ez a fajta fogalmazás szerinted is személytelen? Üdv.: Gábor