Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. (Jel 3,19) "Akit én szeretek, megfeddem." – "Akit én megfeddek, szeretem." Ugyan miért fenyítene máskülönben az Isten, ha közömbös lennék neki, ha nem lennék érdekes a számára? De az Isten szeret minket, szeme fénye vagyunk. Az Isten szeretete gyöngéd szeretet. Ám mi folyton visszaélünk vele, emberi tartalmakkal töltjük meg; azt hisszük, hogy az a szeretet, ha szépeket mondunk egymásnak, hogy nekünk is szépeket mondjanak. Önzõ önszeretet húzódik meg e mögött. Az ige azt mondja: "temérdek a gyűlölõnek csókja." (Péld 27,6) Az Isten szeretete féltõ, megmentõ szeretet, kemény szeretet, a kárhozatból kihozó szeretet. A féltõ szeretet nem magát félti, hanem a másikat. Mi azért félünk mentõ szeretettel szeretni, mert féltjük önmagunkat. Õ haragosan szeret. Miért nem beszélünk az Õ haragjáról, a szeretet bosszúállásáról? Az Isten bosszúálló, haragvó Isten. Aki nem tud haragudni, az nem is szeret. Azt mondja az ige: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek!" Mi a vétek a haragban? Akkor vétek a harag, ha nem mentõ szeretettel szeretek. Ha a harag tele van mentõ szeretettel, akkor az felülrõl való szeretet. Nincs jogunk az Istennek csak a szeretetérõl beszélni, mert Istennek a haragja is szeretet. A mi szeretetünk viszont csakis harag, mert elveszítõ szeretet. Telve van ilyen igékkel a Szentírás: "Eljön az Isten haragjának a napja." Hol van itt a szeretet? "Rájuk rohanok, mint a kölykétõl megfosztott medve" (Hós 13,8), "rájuk hozom, amitõl félnek" (Ésa 66,4)… Hol van ott a szeretet, amikor azt mondja Isten, hogy "nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem õket!" (Jer 13,14) Hát éppen ott van a szeretet! Azért nem kegyelmez, hogy kegyelmezhessen. Azért nem lágy kézzel szeret, hogy megmenthessen. -------------------------------------------------------------------------------- VISKY FERENC