Netalán ott, hogy ha már elütök valakit (a részegség mellékes e pillanatban), akkor nem tolatok vissza, mert fel kell tételezzem, hogy az utamban fekszik. Viszont itt mégis csak bejön a részegség, hiszen ha részeg valaki, ez nem fog eszébe jutni. Az elütöttnek persze részegsége folytán az nem jut eszébe, hogy odébb kellene másznia...

Az viszont igaz, hogy a részegség mint Darwin Díjra érdemesítő állapot nem értékelhető, hiszen megváltozott tudatállapotban művelt cselekvés.

Az ilyen esetek legföljebb sírásra, vagy nevetésre adnak okot, míg egy igazi jó darwinos eset el is gondolkoztat, hogy milyen, a díjazott részéről véghezvitt gondolkodási folyamat eredménye lett az, amiért díjra érdemessé vált valaki.

Gondolom én... :-)