Végy tõlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy. (Jel 3,18) Az eredeti kifejezés szerint inkább tűzben izzított aranyról van szó. Isten népét tűzön viszi át, hogy kiégjen belõle a salak. A salak: az én. Az én lelkesedésem, az én akaratom. A Lélek tüze kiégeti belõlem saját tüzemet, saját izzásomat. Mi hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre a felizzításra, hogy "Isten elvégzi megtisztításomat, és azután kivesz a lángból." Nem – benne hagy egy életen át! Az izzítás sosem ér véget. "Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztõl, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek, sõt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Õ dicsõségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek" – írja Péter. (1Pt 4,12) Sadhu Sundar Singh mondta egyszer: ha megfogjuk a hideg vasat, akkor magát a vasat érezzük; ha pedig izzik a vas, akkor a tüzet érezzük. Jézus: tűz; s az arany akkor tiszta, ha hűen adja tovább Mestere izzását. Jézus sohasem nyilvánult meg hidegen vagy langyosan, hanem féltõ szerelmében égett, izzott a szíve – "szívem megolvadt viasz", tűzben izzó arany. Ezért amit izzítva kapunk, nem adhatjuk tovább langyosan. Amit salakmentesen kapunk, nem adhatjuk tovább salakosan. Ne tegyen langyossá a magunk féltése, a gyávaság, a szenvedés nem vállalása. A tűz vonz oda magához, az izzás. Betegei vagyunk-e már a szerelemnek? Van-e már lázunk? -------------------------------------------------------------------------------- VISKY