Átadási tapasztalatom nincs, mert szülők voltak, én csak a végére értem be, de olyan nettó 3 órát igénybevett a procedúra. Soksok papír, soksok bolyongás, de szüleimen azt láttam, hogy nem voltak idegesek, úgyhogy gondolom készségesek voltak a szervezők.

A lakásban továbbra is megvannak azok a hibák, amik már a hónapokkal ezelőtti első bejárásnál megvoltak (kicsit betört ablak, kicsit csálé csempe, az utóbbi már úgysem javítható, az elsőre meg lehet fogadásokat kötni, hogy mikorra lesz meg.

Ami viszont oltári szopás, az a kiengedőrendszer a parkolóból. Aki nem ismeri annak mondom: a -1-en a rácsos kapuhoz ér az ember, és ott rááll egy súlykapcsolóra, amitől a rács kinyílik. Utána mehet felfele egy emelkedőn, de félúton meg kell állni, és odatartani a nyitókártyát, hogy a sorompó a végén kinyíljon. Nos az én autóm kézifékje egyébként sem 100 százalék, ilyen szintű lejtőn behúzott állapotában is elkezdek hátrafele gurulni. Elindulni meg azért nem könnyű, mert pontosan abból a kerámiaszerű betonból van a felhajtó, amin a legfaszábban pörög ki a kerék. Úgyhogy teljesen felengedett fékkel és kuplunggal is sikerült egyhelyben zizegnem, komoly szagot generálva kuplungtárcsa-tájékról.

Kb negyed költségből meg lehetett volna oldani: súlykapcsoló helyett a kártyásnak kéne lennie a lejtő alján, azzal kinyitnám a rácsot és a sorompót egyszerre(sorompó tán nem is kéne), és feljönnék, pikkpakk. Így most gáz.

Mázli, hogy én amúgy is csak max látogatóba fogok idejönni néha.