Matsuo Basho (1644 - 1694)

natsukusa ya tuwamonodomo ga yume no ato

 

"nyári fű - harcosok álma után"

 

Ez egy híres haiku amelynek számtalan magyar fordítása
létezik, pl. Kosztolányi is fordította. Basho a Fujiwara
klán bukására utal egy 1187-es csatában. A haiku
szövegkörnyezetével egyértelműen a Kantan Nó drámára
utal, és erről szeretnék egy kicsit hosszabban írni.

 

A Kantan Li Pi (722 - 789) kínai író meséjén alapul,
amelyet nem olvastam, de kb. arról szól, hogy egy utazó
megszáll egy fogadóban, ételt rendel, majd elbóbiskol,
és azt álmodja, hogy fejedelem lesz, éveken át uralkodik,
háborúban vesz részt, összeesküdnek ellene, halálra ítélik,
de megmenekül, és öreg korában meghal. Ekkor az utazó
felébred, és megállapítja, hogy a köleskása, amit rendelt,
még nem készült el.

 

A mese címe "az álom-párna", és mély hatása volt mind a
kínai mind a japán irodalomra. Pl. Tu Mu (803 - 852)
híres Tang-kori költő versében (saját fordítás):

 

    Elbukott lélek - folyók, tavak útját járom -
    ittasan, karcsú lányok derekán két kezem.
    Tíz év a városban: egy tűnő álom,
    bordélyban szereztem kétes hírnevem.

 

A Kantan Nó-dráma szerzője ismeretlen. Egy Rosei nevű
ember Kínában utazik, hogy fölkeressen egy bölcset.
Kantan faluban megszáll egy fogadóban. Elbeszélget
a fogadóssal, aki egy idős nő, és elmondja, hogy egyszer
egy taoista szállt meg nála, és egy csodálatos párnát
ajándékozott neki. Aki a párnán álomba merül, az
megvilágosodottan ébred föl. Rosei-t érdekli a dolog,
és elalszik a párnán.

 

De hamarosan egy hírnök ébreszti föl, akit a császár
küldött. A császár lemond trónjáról Rosei javára.
Rosei nem érti a dolgot, de beszáll a hordszékbe, és
a palotába viszik.

 

Egy hosszú táncjelenet után egy minisztere köszönti
Roseit, mint a császárt, aki immár ötven éve uralkodik,
és felajánlja neki, hogy igya meg a taoisták titkos
elixírjét, amelytől ezer évig fog élni. Rosei megissza,
s ekkor az idő még jobban fölgyorsul, szinte másodpercek
alatt váltakoznak az évszakok: alig nyíltak ki a virágok,
máris hullanak az ősszel a levelek. Rosei kezdi sejteni,
hogy csak álmodik, és észreveszi a csodapárnát a színpad
közepén. Odatántorog, és gyorsan lefekszik. A fogadós lép
be, felkölti Rosei-t, és jelenti, hogy a köleskása elkészült.
Rosei megvilágosodik, és hazaindul.

 

Azt olvastam, hogy a dráma csúcspontja: amikor Rosei
a párnához siet és lefekszik, a Nó tánc egyik legnehezebb,
de egyúttal legcsodálatosabb motívuma.

 

Egy másik haiku, amely egyértelműen a Kantanra utal,
Rokushi (1806-1881) utolsó verse, Somogyvári Zsolt fordításában:

 

    Hetven és öt év
    Felébredtem belőle
    köleskásámhoz.