"... Jézus... monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." (Jn. 8:6-7)

Nincs jogunk addig ítéletet kimondani mások felett, amíg bennünk is van hiba. Márpedig van, hacsak be nem csapjuk magunkat kevély lelkületünk buzdítására. (Mert kevélységünkre hallgatva képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy mi nem szoktunk helytelenül cselekedni.) Egyedül csak Isten rendelkezik olyan erkölcsi tisztasággal (jogosság és igazságosság), hogy ítéletet mondhasson ki felettünk...

Romboló hatású tetteinktől (belénk vésődött ártó gyengeségeinktől) pedig csak Isten segítségével szabadulhatunk meg, aki arra vágyakozik, hogy megszabadíthasson bennünket e önző világ lelkületétől, és így egyben börtönéből is.