Képzeljétek el, ma azt álmodtam, hogy mentünk Erdélybe olvasótáborba, de nem busszal, hanem kocsikkal, és mi egy öreg zöld Wartburba ültünk be. Én halkan megjegyeztem, hogy nem biztos, hogy jó ötlet több száz kilométert ilyen kocsival menni, de hát különösebben senkit nem érdekelt.  Ági, te hozzánk ültél be, és azt mondtad, h igaz, hogy ti Andrással osztálytársak voltatok, de oda nem férsz már be, vagy valami hasonló, ezt nem értettem, aztán meg felébredtem. Egyébként meg örültem, h hozzánk ültél.

Gerda! Megkérdeztem, és azt mondták, h nem tudják még, kell-e ide emelt szintű érettségi magyarból, de valószínű. Szóval nem lettünk sokkal okosabbak.