Baudelaire
(LXXXI)

Toportyán rítt a lomb alatt,
madár-ebéd után dühvel
köpködte a szép tollakat:
magam is így pusztulok el.

Saláták almák és diók
már csak a szérüket lesik;
de a palánkon fönn a pók
csak ibolyát eszik.

Ó, bár aludnám! s forranék
Salamon oltárán vadul.
A rozsdán forrón csorg a lé
és a Kédronba hull.
Kardos László fordítása