Rimbaud
Az éhség ünnepei
Éhem, Anna, Anna,
kapj szamaradra.

Hogyha él még ínyme vágya:
csak göröngyre és sziklára.
Csinn! csinn! csinn! Együnk leget
vasat, szenet, köveket.

Pörögj éhem. Legelés7zd
a hang-rétet.
Szívj magadba víg sötét
inda-mérget.

Fald a szegény-törte úti-követ,
a vén templom-pilléreket,
víz-csiszolta part-kövecset,
szóürke völgyi kő-kenyeret.

Éhem éji lég-bodor,
ég zsongása.
Mi köt engem? a gyomor,
a baj átka.

Lombhulláskor kél a vágyam
erjedő gyümölcs husára.
Rálelek a barázdában
boglárkára, violára.

Éhem, Anna, Anna,
kapj szamaradra.
Weöres Sándor fordítása
* * *
Semmi okom rá, hogy kételkedjek abban amit mondasz. Bár...az ember mindig másképp látja saját magát, mint ahogy mások látják őt.>:-))