Issa, 1819.
tsuyu no yo wa tsuyu no yo nagara sari nagara
"a harmatcsepp-világ: az harmatcsepp-világ, de mégis..."
Ez egy híres haiku, amit Issa kislánya halálakor írt.
A buddhizmus szerint a világ olyan múlandó, mint egy
harmatcsepp, ezért nincs értelme bármilyen kötődést,
mély érzelmet ápolni akármi vagy akárki irányában.
Sőt, nem is szabad, mert csak boldogtalanná leszünk ezek által.
Hadd idézzek ismét Buddha egy megdöbbentő beszédéből,
a Maddzsima Nikája 87-ik szútrájából Vekerdi József
fordításában:
"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett,
a Dzsétavana-ligetben tartózkodott. Ez idő tájt egy családapa
egyetlen, szeretett, kedves gyermeke meghalt. Halála után az
apa nem gondolt munkájával, nem gondolt evéssel. Folyton a
halottégető helyre járt, és jajgatott: hol vagy egyetlen
gyermekem? Hol vagy egyetlen gyermekem?
Egyszer ez a családapa felkereste a Magasztost. Odaérve,
köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos
megszólította:
- Családapa, nem vagy ura gondolataidnak, gondolataid
máshol járnak.
- Uram, hogyne járnának máshol gondolataim? Egyetlen
szeretett gyermekem meghalt. Halála óta nem gondolok munkámmal,
nem gondolok evéssel. Folyton a halottégető helyre járok,
és jajgatok: hol vagy egyetlen gyermekem? Hol vagy egyetlen gyermekem?
- Így van ez, családapa. Amit szeretünk, az szomorúságot,
fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy
szeretjük.
- Uram, ki értene egyet azzal, hogy amit szeretünk, az szomorúságot,
fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz? Hiszen amit szeretünk,
az örömet és gyönyörűséget okoz azáltal, hogy szeretjük, uram."
Ezzel a családapa feláll és távozik. Nem messze néhány kockajátékost
pillant meg, odamegy hozzájuk, és elmondja nekik, mit beszélt
Gótama remetével (ez volt Buddha igazi neve). A kockajátékosok
a családapának adnak igazat.
(Ebből pedig az olvasó számára nyilvánvaló kell legyen, hogy a vitában
Gótamának volt igaza, a családapa boldogsága a kockajáték örömével
lévén egyenlő...)
