King és Barker. Előbbinél az események nagyon részletes leírását értékelem nagyra, a szereplők érzékszervei és értelmezései alapján közvetített világot és az elő-előbukkanó humort, utóbbinál a szinte természettudományos prózaiságot és a minden képzeletemet felülmúló, mégis betonstabil határozottsággal megalkotott fantasztikus víziókat.
Koontz könyveit is olvastam régebben. Tetszett a Hideg tűz, a Rossz hely, a Rejtekhely, az Éjfél és a Virrasztók. Aztán egyre laposabbak lettek a sztorik, és a legutóbb olvasott két kötet (A rettegés ajtaja, A visszatérő) olyan mérhetetlenül unalmas és kiszámítható volt, hogy azóta nem pazarlok rá több időt, pénzt és energiát.