Azt az "egy-két embert" akiről tudok eddig, én jelentem összesen..:)
Hallottam egyszer egy szép történetet, ami megmutatja a kontrasztot a két út közt.
Egyszer régen titánok lakták a földet, akik még láttak, mindent amit látni akartak... de egy napon egyikük csápokat növesztett, melyekkel tapogatni lehet, agytekervényekké álltak össze, és ezeket használta, a többiek követték a példáját, így végül megvakultak mind... a csápok csak egy bizonyos távolságra érnek el, és bár lehetneh részletek szempontjából érzékenyebbek, mindig csak részleteiben tapogathatnak le valamit, soha, semmit nem láthatnak át egyszerre, teljes valójában! És soha, semmit nem vehetnek észre, ami kívül esik a csápok hosszán, VAGY ami épp elkerülte azokat.. őszintén szólva azt még nem értem, mi csábíthatta őket a látás feladására... talán volt pár lényegtelen kis rés ahova mindenképpen szerettek volna valahogy "belátni".. mivel nem voltak ők istenek, hogy mindent láthassanak.
Engem Ő segített át ide, engem akkor kinek a képére teremtett?...
Az, hogy az embert a saját hasonlatosságára, mint mondtam, nem jelenti azt hogy kis Istenek járják a Földet.... megalkotta azt, ami oda fejlődhet (attól függetlenül, hogy könnyen lehet, soha nem fog) ahol Ő van... de ez egyáltalán nem feltételezni, hogy az ember mindarra képes lenne amire Ő, csak kicsiben.... képes lesz, ha eljön az ideje.
A világ nem ennyire egyszerű, nem ugyanazon dolgok másmilyen minőségével dolgozik a legalja és a legteteje..
Hogy miért is vagyok ilyen biztos benne? Ebben élek... ismerem mind a kettőt, és bár ebből még alig tapasztaltam ( = kicsi a gyakorlati értéke), alig van szükségem az előzőre... és hogy mondjam.. sokkal.. tisztább.. nem érzek benne rosszat.. ezt a másikról nem tudom elmondani.
Tapogatózni a sötétben szokás... és akinek nincs gond a látásával, az fényes nappal nem fog..
Még valami, a logikát sokszor az Ördöggel társítják... jobban ismered az Írást nálam, onnan származik ez? Ami viszont valószínű hogy onnan az az, hogy bűn használni a gonosz erejét még ellene is...