Ha konkretan most egyeb paraznivalod nincsen, akkor ezen vegulis parazhatsz :)))

Ez az elmelet egy joooo nagy marhasag szvsz. Elgondolkodva a dolgon, az unokatesoim jutnak eszembe. Egyikuk (A) a lazaanya archetipusa, tudta hogy a gyereknek jo lesz az oviban, neki meg jo lesz dolgozni es kesz. Gyerek 1 het alatt beszokott (masban is igen hasonloak Danival), azota is minden kozossegbe, azonnal baratokat szerez, nevelokkel tanitokkal jol kijon. Masik unokateso (B) oriasi lelkifurdalassal adta be a sajatjat (ugyanabba az oviba egy evvel kesobb, de vegyescsoport, ugyhogy a ket gyerek egyutt volt, mint addigi eletuk soran szinte minden nap), mert otthon volt a picivel (A-nak 1 gyereke van), dolgozni nem ment stb. B kisfia honapokig zokogott (az anyja meg kint), mire nagyjabol elfogadta a helyzetet. Azota egyebkent a ket gyerek kozotti kulonbsegek meg markansabba valtak. A gyereke orszagos korosztalyos bajnok 2 sportagban is, a versenyszellem elteti (nagyon jo tanulo, mert szorgalmas), B gyereke meg a gyufacimket is elolvassa, falja a konyveket, kicsit duci fiu oriasi lelekkel es nagyon nagyon okos.

Egyikre sem tudom az itt felbukkant elmeletet rahuzni. Na jo, ez eg mindig csak 3 pelda, de az ellenkezojere nekem 1 sincs.

Szvsz  a gyerek TUDJA, hogy anyunak MUSZAJ dolgozni mennie es ezt anyu is tudja, bar sajnalja, vagy anyu csak le akarja ot razni es/vagy anyu sincs meggyozodve arrol, hogy ez a legjobb megoldas. Es ez utobbi a legrosszabb, mert ez nagyon erzi. Es ennek megfeleloen reagal. Szvsz teljesen mindegy, hogy dont az ember, ha be kell adnia, adja be, de legyen errol melyen belulrol is meggyozodve. Az nem indok, hogy gyerek nelkul konnyebb shoppingolni. szvsz...