Az az ember aki Istenfélő a cselekedeteit Tőle teszi függővé. Tehát azért nem lop, nem paráználkodik, nem tör házasságot, nem hazudik, nem gyilkol, nem gondol gonoszt stb. mert Isten ezeket megtiltotta. A jó cselekedeteket is azért teszi, mert Istene megparancsolta. Tehát ezek végső sorban Isten cselekedetei, és ezért valóságosan, és nem csak látszólagosan jók. Látja, hogy azok mindenkire nézve hasznosak, örül annak, és ez ösztönzi a még nagyobb odaadásra. Az Úr úgy rendezte, hogy a különböző vallások követői előtt hasonló előírások legyenek a szent életvitelre, mint a Tízparancsolat. Aki itt Istenére (Pl. Allah) tekintettel kerülte a bűnt, vezethető Istentől. Odaát is vezethetö, és mivel keresi Istenét, meg is találja Jézusban, mint aki ott egyedül látható Isten. "De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában.(Mt 8,11)" De aki nem szívből, hanem csak színből szerette Istenét, elvész akármilyen vallású is volt.

Ezzel sem értek egyet feltétlenül!

Igen kiskoromban megtanultam, hogy mi az mai jónak mondható és mi nem! AZt hiszem minden normális családban, ahol rendes emberi értékrend szerint nevelik a gyerekeket ott a megtanulják a csemeték, hogy mit szabad és mit nem. Ne haragudjon meg senki, ha úgy gondolom, hogy Istenfélő nevelés nélkül is tudja az ember, hogy nem szabad lopni embert ölni és hasonlók.

Tegyük hozzá, hogy kiskorunkban beíratott hittan órákra anyu minket testvéremmel, és ott sokat megtanultam, de pl. anyám mégse volt akkorse hívő ember - szerintem - mégis rendesen nvelet minket

miért? mert talán tudta, hogy ez a helyes, mert talán így nevelték fel őt is a szülei és ezt látta? mert talán az a normális, ha rendes emberek nevel minket függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az ember-kontra Isten kapcsolatról, vagy attól, hogy Istentől vagy a majmoktól származunk-e........