1. Ok, ez télleg hülyén néz ki, én is húztam a számat miatta. :)

 

2. Ez nem egy squad based tactical shooter/combat sim (legalábbis gondolom, hogy az OFP az Operation: Flashpoint alar lenni, ami, ha jól tudom, valami ilyesmi, nem vagyok otthon abban a műfajban), mondjuk, hogy a csapatszállító elég rendesen páncélozva van (egyébként szerintem nincs olyan hely, ahol csapatszállítót volna időd lelőni, hacsak nem god+noclip+give_all kombóval nyomtad, akkor meg inkább egy szavad se legyen), tekintve, hogy földönkívüli szerkezet (és a hasa alatt lógó troop pod külön is igen masszívnak nézett ki).

 

3. Azért, mert van rajtad egy HEV Mk5-ös nevű cucc, ami elvileg egy egyszerű védőruha, valójában viszont egy harci öltözék, egy csomó beépített funkcióval, mint pl. optikai zoom.

 

4. Ha mész és lősz játékélményre vágysz, menjél Doomozni. Én pl kimondottan élveztem azt a terepet, amin a járművekkel végig kellett menni, a Water Hazard félig kiszáradt folyómedre a háttérben a várossal (meg később a gáttal meg a vízierőművel) egyszerűen gyönyörű (a megérkezés a Black Mesa East-hez, naplemente, valami hihetetlenül realisztikus fényviszonyok, beúszik a zene ahogy kis gázfröccsökkel beviszed az airboatot a generátortelep elé... Kész, ez kb. itt volt csúcson.).

 

5. Te vagy a szánalmas, ha első végigjátszásra noclip-el nyomod. Más módon ugyanis aligha tudsz spawn pointok közelébe jutni, ahol láthatnád, amint az új ellenségeket beteszi a mapre (na jó, egy hely van, de ott a map készítője szúrta el a dolgot, megfeledkezett a mozgatható tárgyakban rejlő lehetőségekről, amikből én gonosz módon lépcsőt építetve kimentem egy olyan helyre, ahol nem lett volna szabad lennem, és történetesen épp ott spawnolódtak az újabb ellenségek). Egyébként asszed más játékoknál ez nem így van (már ha erőszakkal kimész abból a térből, ahol hivatalosan lenned kellene)?

 

6. Nem vezeti eléggé a kezed? LOLL... Szerintem  még így is túlságosan lineáris lett, alig van benne 1-2 komolyabb kihívást jelentő rész. Ebből ítélve a Deus Ex-ben pl az első öt percben elakadtál volna, mert ott aztán igazi szabadság van, mehetsz, amerre látsz, senki nem rágja a szádba, hova kell lépni legközelebb... (Lásd még: 4. pont.)

 

7. Lásd: 2. pont.

 

8. Lásd: 4. pont.

 

Doom 3, mint interaktív horrorfilm... Röhögnöm kell. Az első 30 percben még talán, aztán már csak dögunalom és bosszankodás az igénytelen megoldások miatt: sötét sarokba előre belövünk, kidől egy döglött Imp, kinyíló ajtón reflexből belövünk, hogy a ránk ugró Imp döglötten landoljon, elénk-mögénk menetrendszerűen beteleportál egy rakás monsta (és ez mennyire szánalmas megoldás?), káromkodunk, valahogy lehenteljük őket, repeat sequence. Néha felvesszük az előzékenyen az utunkba rakott pda-kat, megnyomunk egy-két gombot, ennyi. Egy idő után már csak ásítoztam.

Ravenholmtól viszont rendesen leizzadtam, mire végigcsináltam, nekem az az egy kis rész nagyobb para volt, mint az egész Doom 3 tokkal-vonóval.

 

A HL2 nem egy olyan játék, amin a bal gombot el se engedve végigaprítod magad, hanem felfedezed, hogy mi is van körülötted. Néha harcolsz, néha agyalsz, néha meg csak jössz-mész a helyszínek között, mikor a sztori úgy kívánja. Ez a játék egy történetről szól, pontosabban egy komplexebb történet egy újabb fejezetéről, amit különböző eseményeken és dolgokon keresztül ismersz meg.

 

Összességében: a megjegyzéseidből az derül ki, hogy te nem ilyen stílusú játékokkal szeretsz játszani, ennyi. Ne a saját kedvenc elemeidet keresd bármilyen játékban, hanem játssz olyan játékokkal, amiktől azt kapod, amit vársz, és akkor nem fogsz nagyot csalódni.