Kedves lsr!
„Hogyan egyezteted össze ezt a két fogalmat: "intelligens tervező" és "titokzatos energia"?”
Nem tudok erre válaszolni. Nincs ez letisztulva bennem. Valójában azt gondolom, hogy valami olyasmi áll mindezek mögött, amit nem tudunk megfogni, felfogni. Mert nincsenek meg a képességeink, érzékszerveink hozzá. Minden csak feltételezés. Azért mondtam, hogy olyan, mintha egy vaknak magyaráznának.
Mert pl. hogy is érthetné meg egy vak, hogy milyen a fehér?
Látó: Az igazság fehér.
Vak: Mi az, hogy fehér?
Látó: A fehér valami olyan, mint a meszelt fal.
Vak: Értem, a fehér kemény.
Látó: Nem. A fehér valami olyan, olyan, mint a hó.
Vak: Értem, a fehér hideg ....
Még valami:
Nem tartoznék szorosan egy vallási közösséghez sem, mert zavarnának az esetleges merevségei. Szabadon szeretek szállni a saját elképzelésemben. Minden vallásban vannak az emberi viselkedésre vonatkozó szabályok. Ez helyes, hisz az embernek - hisz biológiai lény is - ugyanúgy vannak ösztönei, mint az állatoknak. De az ember ezen túl társadalmi lény is. Viselkedését nem csak az ösztönök, hanem tanult viselkedések határozzák meg, amelyekben különféle írott és íratlan törvények, társadalmi szokások, igények, jogi, erkölcsi elvek, szociális érzések jutnak kifejezésre.
Viszont vannak olyan vallás által meghatározott szabályok, amit nem tartok logikusnak, amiről úgy gondolom, elvesz az embertől valamit, ami örömöt adhatna, amivel senkinek sem árt, s így azokat nem tartanám be.
Néhány ilyen:
Bizonyos vallásokban vannak meghatározott ételek, melyeket nem szabad fogyasztani. Vagy alkoholt. Kis mértékben miért ne lehetne? Pl. a vörösbor kevés mennyiségben egészséges. Na mindezt nem azért írom, mert szeretem az alkoholt.
Írtad valahol, hogy a buddhizmusról is azt olvastad, hogy az éneket és a táncot elvetik. Hát mi abban a rossz? Nemhogy rossz, hanem kifejezetten öröm és szárnyalás.
Vannak vallások, ahol a menstruáló nők nem készíthetnek ételt, és bizonyos helyiségekbe nem tehetik a lábuk. Ez megalázó!
Nem tartom jónak, ha egy vallás kizárólag gyermeknemzés miatt engedi a nemi életet.
Ezekben nem találok ésszerűséget. Bár a leírtak némelyikének az az alapja, hogy védik vele az egészséget, lelki tisztaságot. (pl. az alkoholtól való tartózkodás)
Én inkább az önmérsékletet hangsúlyozom, a teljes tiltást nem!
Istent (még ha személynek is gondolnám) nem tudnám bálványozni. És nem tudnék megalázkodva (lekicsinyelve) gondolkodni magamról előtte. Az alázat számomra mást jelent. Én a magam tökéletlenségével tisztelem és szeretem magam.
Üdv: Éva