Szia Éva!

"A Biblia topikban válaszolnál nekem arra, hogy Te hogyan képzeled Jézus csodatéteményeit? ... Hogyan változtathatta a vizet borrá? Te mit gondolsz erről?"

(Egy kicsit hosszúra sikerült a bevezető, de a *-tól már a konkrét válasz olvashatod.)

Isten előre tudta (mert teljes pontossággal ismeri a jövőt is), hogy az ember el fog bukni (azaz úgy dönt majd az ember, hogy nem Isten, hanem önmaga kezébe adja élete vezetését az önzés lelkületének befogadása mellett), és ez a bukás az önfejűség és az önzés lélek gyilkos rabságát hozza majd el az egész emberiségre. Ezért Isten kigondolt előre egy szabadító tervet, melynek megvalósításával minden embernek felkínálja az örök és boldog szabadságot.

A fent említett szabadító terv egyik legfontosabb része, hogy az Istent elutasító (az elutasítás oka a félreismerés) emberiséget szükséges visszavezetni Hozzá, hiszen csak az Isten képes megszabadítani az embereket az önfejűség, az önzés és a megfáradtság (ez az újabb csapda az önzés és az önfejűség következménye) pusztító börtönéből. De mivel Isten mindig tiszteletben tartja értelmes teremtményei döntési szabadságát, így az embernek csak akkor segíthet, ha nem utasítják el segítő szándékát.

Isten békéltető szándékkal küldte el Jézust (aki ezt a küldetést önként, a teremtmények iránt érzett szeretete miatt vállalta), hogy megbékéltesse az Őt félreismerő embereket. Ez a megbékéltetés arra épül, hogy az emberek Jézust megismerve megismerhetik az Atya Isten jellemét, és ezáltal bizalom ébredhet újra bennük, hiszen megismerik, hogy Istent a szeretet vezeti, és nem az önkény és a harag. Ha pedig ez a bizalom helyre áll, akkor az ember elfogadja, sőt kéri Isten szabadító segítségét, és így megszabadulhat a pusztító fogságból örökre.

Tehát Jézus földi élete által ismerheti meg mindenki az Atyát is. De sok kételkedés övezi e küldetést, méghozzá az, hogy: Valóban Isten küldte e Jézust? Csodákra volt szükség, hogy elhiggye az emberiség hinni kész része, hogy valóban Isten küldte Jézust, és amit mond, az mind igaz.

A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus még régen a földre jövetele előtt isteni hatalmat kapott az Atyától, de ezt a hatalmat nem hozta el magával a földre. Ezt azért tette, mert nem csak békéltető szolgálat az Ő földi élete, hanem betölthető példa is számunkra, hiszen nem saját hatalma által cselekedett, hanem az általunk is igénybe vehető - Atyától jövő - hatalommal.

*

Tehát Jézus az Ő csodáit az Atya Isten közreműködésével cselekedte meg. (Később az apostolok szinte ugyan azokat a csodákat tették, mint Jézus, és nyilvánvaló hogy nem a saját hatalmukkal. De Jézus előtt is volt erre példa...)

Annak az Istennek, aki teremtette az egész világmindenséget (és tudását, bölcsességét, hatalmát emberi elme ma még nem igazán tudja felfogni), nem volt akadály a csodák véghezvitele. Olyan mélységekig ismeri az elemek lehetőségeit, amit az ember ezen a földön nem ismerhet meg. Isten e csodák alkalmával ugyan azt a hatalmat használta, amit a teremtéskor is használt. (6 nap alatt megalkotta az egész élő földet. Milyen szép is lehetett még akkor, amikor az ember még nem kezdte el rombolni...)

Amit ezután írok, azt nem a Bibliából veszem, csupán a saját gondolataim. Szerintem Isten úgy tesz csodát, hogy egyszerűen összeépíti azt az általa (de általunk nem) ismert szabályok szerint. Olyanok ezek a csodák most számomra, mint kisgyerekkoromban a nagy gépek "csodája". Ahogy akkor nem tudtam elképzelni, hogy mi hajtja a nagy gépet, úgy most azt nem értem, hogy mi módon lett a vízből bor. Úgy gondolom, hogy ahogyan most átlátom a "nagy gépek" működését, úgy egyszer megismerhetem Isten csodáinak működését is, ha eljutok az Általa elérhető örök szabadságra. Addig én úgy kezelem Isten csodáit (és a legnagyobb csodák közzé sorolom az életet és az egyedi döntésre képes értelmet), hogy azok a létező valóság részei, csak nem értem működésüket, mert még "gyermek" vagyok.