Rimbaud
Brüsszel

Július Régent körút

Szászszorszép-ágyások sora vezet
Juppiter kies kastélyához el.
Tudom, e szép helyen te kevered
már szinte szaharai kékedet.

Aztán hogy zárta be játékukat
a Nap-fenyő, a rózsa, a lián,
kalitja a kis özvegynek...
Mi vad
madárcsapat szól: Ó, ió, iá...

Csendes házak. sok avitt szenvedély.
Őrült kiöszkja, kinek érzelme mély.
Rózsafák combjain túl alacsony,
árnyékos balkon ott él Juliette.

Juliette-ről eszembe jut Henriette,
az édes kis vasúti állomás
hegy szívében egy kert mélyén, ahol
a légben ezer kék ördög bokáz.

Zöld pad, ahol az orkán édenének
gitároz szőke, szép irlandi lány.
Száll a guyan étkezde ajtaján
csöppségek s kalickák csivitelése.

A herceg ablaka okozza azt, hogy
csigák s a puszpáng mérgén járjon eszem,
mi lenna fényben alszik.
Eh, hiszen
túl szép, túl szép ez! A csendhez ragaszkodj!

A köruton nincs mozgás, minden áll csak.
Néma minden dráma s komédia.
Jeleneteknek végtelen sora,
ismerlek már és hangtalan csodállak!
Jánosy István fordítása

Azzal kapcsolatban amit leírtál csak annyit, hogy amikor gimibe jártam ez kötelező olvasmány volt. Ezzel illusztrálták a szimbolizmust. Sose gondoltam volna, hogy egyszer élvezetből is elolvasom, és akkor végre el is gondolkodom rajta, nem pedig azt böfögöm vissza, amit a fejembe vertek.:)