>...a szerb Vojislav Kostunica nevét ritkán láttam még sz-el írni...

 

Melyikben? Ha a Kostunicában, akkor oké, mivel az Koštunica, vagyis magyarosan Kostunica (s-sel, mint kosár).

 

Ha a Vojislav-ban, akkor az OK, ha a szerbek latin betűs írásmódját vesszük alapul (s=sz), de akkor a Kostunicát Koštunicának kell írni. Ha pedig Vojiszlávként (Vojiszlav-ként) írjuk, akkor meg a vezetéknevet Kostunicának kell írni. Ezt diktálja a logika, mivel az sz és az s (s és š) nem egyforma hangértékű fonéma, tehát az eltérésüket valahogyan jelölni kell.

 

>...de a lengyel (tehát nyugati kultúrából származó) szabadságharcos, Tadeusz Kosciuszko sem gyakran szerepel nálunk s-el, ellentétben az északi ex-szomszédainkkal.

 

Nem tudom itt se pontosan, hova várod az sz-t (hiszen a lengyel írás latinbetűs, tehát itt nem az általam említett probléma lép fel, hanem az ő latin betűs helyesírási, kiejtési szabályaik), meg hogy hogyan kell leírni, ill. kiejteni az illető szabadságharcos nevét; egy biztos:

 

nálunk magyaroknál külön problémát jelent az, hogy az s és az sz jelölése a lengyel írásban pont ellentétes a miénkkel: vagyis a Tadeusz az magyarosan írva Tadeus-nak (s-sel, mint sisak) ejtendő, és nem pedig Tadeusz-nak (sz, mint sziszeg). Erről persze a többségünknek fogalma sincs, ezért a magyarok többsége a tudatlanságból fakadóan hajlamos a lengyel nevek, szavak sz-ét magyar sz-ként kiejteni - hibásan. Pedig hát illene tudni - ahogy te írod - egykori szomszédaink (és a mostaniak) kiejtési szabályait legalább ismerni, ha már egyszer egy hajóban evezünk... Ez azért van, mert mindenki csak az angolt tanulja, stb; a saját szomszédaink nyelveiről meg fogalmunk sincs... De ez már más téma.

 

>Igaz, ezek ritka madarak...de az általad említett szabályt talán némiképpen felülírják.

 

Nem hiszem. Szerintem mindkét példa sántít. De ami a Falludzsát illeti: nem tudom, a dupla vagy szimpla l(l)-e a problémád, vagy a dzs hosszas, vagy rövid ejtése. Ha az előbbi, meg kéne azt vizsgálni, hogy ez a szó összetett-e (vagyis hogy az első és a második felének van-e önálló jelentése). Ha igen - ha már tudjuk, hol van a két szó(rész) határa fa-ludzsa, fal-ludzsa, vagy fa-lludzsa, stb.; akkor érdemes megvizsgálni, hogy más nyelvű szövegekben hol választják el azokat esetleg kötőjellel. És aztán dönteni, egyértelműsíteni, sztenderdizálni ebben a kérdésben nálunk.

 

Tehát:

 

Tud valaki itt arabul?

 

Mondjon má' erre valamit! :)