Issa, 1820.

kinodoku ya ore wo shitatte kuru kochó

"Sajnálom, hogy szeretve jöttél utánam, kis lepke"

Issa stílusának jellegzetessége, hogy az állatokhoz beszél.
Ez egyrészt a "sabi", a magány kifejezésének eszköze,
másrészt azzal függ össze, hogy Buddha az állatokat is
megváltja szenvedésüktől, nem csak az embereket.

A haiku egyik lehetséges értelmezése, hogy a lepke a
házba is követte a költőt, ahol aztán elpusztult.
De én inkább úgy képzelem, hogy az őszi úton Issa
észreveszi, hogy egy lepke követi, és úgy tűnik számára,
mintha a nyárból az őszbe követte volna.

Még áttételesebben: az őszben értelmetlenül elpusztuló
lepkét látva Issa egy pillanatig bűntudatot érez:
hátha azért kell a lepkének az őszt és a halált
megtapasztalnia, mert véletlenül őt követte, aki
szintén az őszbe és a halálba tart?