Én valamennyire úgy gondolom, hogy ez ma már egy önszabályozó folyamat, ha egy adott ország gazdasága egy adott időszakban el tud tartani egy bizonyos számú úgymond "ingyenélőt", tehát olyanokat akik, nem veszenek részt a gazdasági élet valamely szegmensében, hanem pl filozófusok, esztéták és egyéb "semmirekellők":)
De pl, nehogy azt hidd, hogy olyan túl sokan élnek konkrétan filozófusként, vagy filozófiából. Max 50-100 ember akik itt-ott megcsíptek valami egyetemi állást, egy nemzetgazdaság szempontjából jelentéktelen mennyiség. Akik meg ma filozófia szakot végeznek az egyetemen azoknak 99,9 %-a valami teljesen más területen dolgozik, helyezkedik el, mert persze, hogy nincs rá kereslet, hol lenne, nagyjából maximálva van amit pl. az egyetemi szféra el tud helyezni, hogy aztán újabb fölösleges dimplomákat gyártsanak:) Én pl. nem egyet tudok, aki tőzsdei brókerként keresi gennyesre magát:)
De speciel ez egy mérnökre is igaz, mérnökből is annyi tud megélni amennyire éppen szükség van, függetlenül attól, hogy a tudása milyen sok, annyi különbséggel, hogy mérnökre nemcsak az álamnak hanem a gazdasági élet egyéb szereplőinek is szüksége van.
Az persze egy másk messzire vezető vita, hogy szükség van-e olyan emberekre, akik úgymond nem vesznek részt konkrétan a termelő, szolgáltató folamatokban, gazdaságilag improduktívak úgymond, a "szellem emberei", irodalmárok, esztéták, klasszika-filológusok, filozófusok, közírók stb. Ez már szerintem egy bizonyos fokú társadalmi-gadasági fejlettségtől is függ, mert pl. a régi időkben, ahol a mindenapi élet-halál harcban a megélhetés biztosításában vett részt a közösség 99%-a, ott is voltak ún, "ingyenélők", sámánok stb., akiket eltartott a közösség, mertvalamilyen szempontból szüksg volt rájuk.
Bár az is lehet, hogy csak okosak voltak és ügyesen kijátszották azt, hogy ne kelljen részt venniük a munkában, harcban:)