"nono! az irodalom, ha jól csinálják, ugyanúgy gondolkodás és kreatívitás mint az egyeneltek :-) "

Éppen azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy hány egyenletet oldottam meg!

Igazad van, nincsen legfontosabb tárgy. Mindenkinek az a legfontosabb, amivel később foglalkozik. De az biztos, hogy kreativitás kell.

Sajnos elég kevés iskolában tudnak a sok helyen hibás módszertanú tananyagon túlmutató, valós életben is használható tudást adni. Ma már szinte csak az elitiskolákban van erre lehetőség, máshol a tanár lelkiismeretétől függ, hogy megkapja-e diák ezt a pluszt, pedig ennek természetesnek kéne lennie.

Én ezt matek óra keretében kaptam meg, a tananyagtól teljesen függetlenül, a tanáromnak köszönhetően. A logikus gondolkodást. Ha irodalomból lett volna ugyanez, akkor azt tartanám fontosnak, meghatározónak. A régi osztálytársaim is úgy gondolják, mint én: a matek óra keretében hallottak voltak a legfontosabbak, ezt mondja a közgazdász, az orvos, a jogász, stb

Ha az utóbbi években nem volt nagy változás, akkor többnyire matek szakon maradt a kreativitásra nevelés és ez nagyon rossz így! Máshol is gondolkodni kéne, irodalomból is jobb lenne önálló gondolatokat megfogalmazni egy műről, nem csupán a könyv és a tanár szavait visszaadni. A mai oktatási rendszer ezt nem teszi lehetővé. Maradjunk az irodalomnál: a tananyag felét az életrajz teszi ki és a néhány kötelező olvasmányt meg szinte senki sem olvassa el, a szorgalmasabbak a rövidített változatot futják át. Szerintem akár az is megoldás lehetne, hogy bizonyos határok között a diákok választhatnák ki, hogy mit olvasnak el, de azt tényleg elolvasnák és utána közösen megbeszélnék. Természetesen nem maradhatna ki egyetlen műfaj és korszak sem, de így talán közelebb állna a diáksághoz és nem éreznék akkora tehernek az olvasást.