Persze, hogy jól hangzik. Azért, mert jó is. Csak kéne hogy legyen a szülőnek kezdettől fogva választási lehetősége, segítsége a választásban, és a gyerek követésében. A legfontosabb -szerintem- az, amit a gyerek otthonról hoz. Nem a suli fogja megtanítani arra, hogy a tudás érték, az legfeljebb a tanulást szeretteti, vagy utáltatja meg. Ehhez meg jó -és nem túlhajtott- tanárok, vagy inkább pedagógusok; értelmes, hosszútávú koncepcióval rendelkező minisztérium -amelyik nem úgy preferál egy irányt, hogy a másikat közben kiheréli (mint mondjuk most az egyházi iskolákat); és olyan társadalom kell, amelyik megbecsüli a tanult embereit. Értelmes, egészséges társadalomban egymás mellett él az állami, az egyházi és az alternatív oktatás. Nem egymás kárára, hanem egymást kiegészítve fejlődnek. És normális társadalomban a liberális nem szitokszó, ami a szlengben szadeszest jelent, hanem szabadelvűt. Amelyik nem bifláztat, hanem gondolkodásra tanít. Mert az "termel" értelmes, értékes emberkéket. És bármilyen meglepő, ez akár az egyházi sulik jelzője is lehet, mint ahogy volt is a két világháború közt. Ha utánanézel, egy csomó nagy tudósunkról kiderül, hogy bencés, ferences, református stb. iskolába járt, miközben nem is volt az adott felekezet tagja. De az kit érdekelt? Ez nem porosz szellem, az valami teljesen más.