Ha kódoljátok a médiából áradó üzeneteket, akkor nem lepődtök meg azon, amivel szemsülnötök kell a mindennapjaitokban. Tükörkonstrukcióban él a világ. Csak úgy lehet azt a mennyiségű szemetet eladni amit legyártanak, ha lelkes fogyasztókat faragnak az emberekből. Végy egy kialakulatlan személyiséget, mételyezd meg a lelkét és hamarosan lábaid előtt hever. Ezt sokszorozd és az öntudatlan tömeg alig várja, hogy még mélyebbre süllyedjen a következő napon. Mégis hiszem, hogy van remény, mert valaki mindig hagy egy jelet, amiből arra következtetek, hogy akadnak emberek, akik még hisznek abban, hogy létezik élet ezen a tömegkultúrán túlnat is. Teljesen más jellegű produkciókat hoztak létre, de ilyen jelhagyóknak tartom a Joy Division, a Sisters of Mercy, a Brian Eno, a Cocteau Twins, a Dead Can Dance, a Psychic TV, a Coil, a Death In June, a Sol Invictus, a C93, az Arcana, az Ataraxia, a Gothica, az ACTUS munkáit. Szóval van remény, csak ezeknek a produkcióknak kisebb a játéktere, mert érdektelennek tűnik a közönségük. Jobban ki kellen használni a netben rejlő potenciált.