Hát nem tudom, nálatok ez hogy van, de én igencsak furán néznék, ha az unokatestvéreim mindennap hozzánk járnának át ebédelni, aztán meg (kicsit neveletlenek meg csórók ugye) színházba is el kéne vinni őket, ahonnan kizavarnának minket miattuk.

Ja, meg lassan még szóljanak bele, hogy mit nézek a tévében...

No meg még mi is mossunk rájuk. De lakni azt otthon. Felelősség meg nuku.

Még ha ezek gyerekek, a dolog elmegy. Akkor is inkább csak néha. De felnőttek esetén ez már marha hülyén veszi ki magát.

Ez nem arról szól, hogy szeretem-e őket vagy nem. A pofátlanságnak is van határa meg a vendégségnek.