Baudelaire: Az élő fáklya

Itt megy előttem ez a fénnyel teli Két Szem
s bizonnyal angyalok delejétől ragyog;
itt megy; gyémánt-tüzét mindig szememben érzem;
isteni ikrek és én is vérük vagyok.

Nehéz bűnöket és csapdákat kikerülve
A Szépség útjain nyomukban haladok;
kiszolgálnak, de én figyelek a jelükre:
élő fáklya, egész lényem a te rabod!

Drága Szemek, olyan misztikusan lobogva
égtek, mint délidőn a gyertyák: rőtlenek,
de csodás tüzüket a napfény ki nem oltja;

azok a Sírt, ti a Hajnalt ünneplitek;
lelkem új hajnalát énekelve vezettek,
csillagok, semmi nap nem árthat fényeteknek!

Szabó Lőrinc