Rimbaud
Dal a legmagasabb toronyról

Henye fiatal-kor,
igába-vetetten!
Merő tapintatból
életem vesztettem.

Műs idő szállhatna
szívet lángoltatva!

Önmagamnak mondám:
jobb, ha sose látnak.
Igérete híján
magas boldogságnak,

soha meg ne állj már,
felségesen hátrálj.

Addig tűrtem-vártam:
feledek örökre.
Kínom, aggódásom
felszállt az egekbe.

Kóros szomjuság tép,
Eremben sötétség.

Épp ilyan a parlag,
feledésbe dobva,
toménnek, konkolynak
ezrét virágozva,

döglegyek zümmögve
keringnek fölöttek.

Ó, a szegény lélek
ezer özvegysége,
egyetlen reménye
Miasszonyunk képe:

fölnéz-e imádva
a Szűz Máriára?

Henye fiatal-kor,
igába vetetten!
Meró tapintatból
életem vesztettem.

Más idő szállhatna
szívet lángoltatva!
Weöres Sándor fordítása