"Vetesd el, Selyem asszony, szégyellje magár a Régi urad, neked nincs miért. A nőknek joguk van dönteni, mert az ő testükben fogant és érlelődött a magzat."

Kedves László,

köszönöm a vígaszaló szavaidat, jó lehet annak, akire te vigyázol...

Nem tudom elszánni magam. Folyton hullik a  könnyem, ha a nem jut az eszembe, mert az, ami bennem növekszik, mégiscsak egy baba, mégiscsak én vagyok, én is vagyok, ez mégiscsak az élet rendje... Az az én magzatom is. Az én vérem, akinek a megszületéséről mindig is álmodoztam... és most boldognak kellene lennem és azt mondanom, hogy áldott vagyok az asszonyok között, holott, tudom, gyalázat lesz a sorsom: ha megtartom, és torzszülött lesz, akkor azért - ha elvetetem, akkor meg nemzedékeken át köpnek majd egyet a kibicek és utódaik, rámgondolva, az "embertelen", "szívtelen" döntésemért...