Issa, 1821.
inu domo ga yokete kure keri yuki no michi
"A kutyák kitérnek előlem - havas út..."
Issa egy megjegyzést fűz a haikuhoz:
"a kutyakölyöknek buddhatermészete van."
Ez a megjegyzés átértelmezi a haikut: nem arról van szó,
hogy a gyalogosan vándorló költő megkönnyebbültem látja,
hogy a kutyák jobban félnek tőle, mint ő a kutyáktól.
Épp ellenkezőleg: Issa a kutyában sorstársat lát,
aki ugyanúgy számkivetett mint ő, mégis ugyanúgy
magábanhordozza a megvilágosodás lehetőségét.
Amikor a kutya elfordul Issa-tól, az egy kicsit olyan,
mintha Buddha is elfordulna, tovább növelve a költő magányát.
Tehát a haiku a Mumonkan (Kapujanincs átjáró címmel
jelent meg magyarul) első koan-jára utal:
"Ez szerzetes egyszer megkérdezte Csao Csou-t:
- Lehet egy kiskutyának buddhatermészete?
- Nem, - válaszolta Csao Csou."
(A Zen hagyomány szerint a válasz nem azt jelenti, hogy "nem",
hanem hogy Csao Csou elutasítja a kérdést és az egész
értelmetlen elméleti vitát.)
Azonban még mélyebbre áshatunk a kérdés kultúrtörténetében:
maga Gótama Buddha is foglalkozott ezzel egy nagyon érdekes
beszédében:
A KUTYAUTÁNZÓ
(Maddzsima Nikája 57. szútra, ford. Vekerdi József)
"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Kólija-földön
tartózkodott. Itt a tehénutánzó kólija Punna és a
kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes felkereste a
Magasztost. Odaérve, a tehánutánzó Punna köszöntötte
a Magasztost és leült előtte. A kutyautánzó Szénija
meztelen szerzetes viszont üdvözletet váltott a Magasztossal,
és illendő üdvözlőszavak után kutya módjára összegubbaszkodott
és leheveredett előtte. Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes
nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal
táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja,
régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?
- Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!
(Punna azonban ragaszkodik a kérdéshez.)
- Látom, Punna, hiába mondom, "állj meg". Nos, felvilágosítalak.
....Ha sikerül teljesítenie kutyafogadalmát, kutyák közé
kerül, kutyaként születik ujjá, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes
felzokogott és könnyekre fakadt."