Rimbaud

A VÖLGYBEN EGY KATONA ALSZIK

Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely,
gyémánt- s ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.
A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.
A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg.

Egy ifju katona nyílt szájjal, sapka nélkül -
nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak -
úgy alszik a füvön, fönn a fellegárny sötétül,
úgy alszik zöld ágyán a napba sápatag.

Mosolyog. Lábánál madárliliomok.
Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog.
Ringasd szegénykét, föld vedd a karodra: fázik.

Hiába illatoz neki a puha pázsit.
A napba aluszik, a keze halavány.
Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán.

ford.: Kosztolányi Dezső