Rimbaud
Májusi lobogók

Hársak fehér ágai közt
elhal a gyenge hallali.
De a ribiszke bokra közt
anygtalan dalok csapongnak.
Kacagni hajtja erinkben
a vért a szőlők buja rendje.
Az ég oly szép, akár egy angyal,
kékje a vízből visszakéklik.
Megyek. S ha a fény megsebezne,
leroskadnék a hűs fövenyre.

Tűrni és únni egyaránt
túl egyezrű. Fúj, kinjaim!
Azt akarom, fogjon szerencse-
szekerébe a tragikus nyár.
Természet, beléd haljak én,
ne ily semmin és elhagyatva!
Ahelyett, hogy a Pásztorok
majd meghalnak a nagyvilágtól.

Az évszakok hadd éljenek fel,
Természet! neked szentelem
minden éhségem s szomjúságom.
Táplálj, etess-itass, ha tetszik.
Nem ámít el semmi,d e semmi;
napra nevetni - mint anyánkra;
de én semmin se nevetekmár.
Hadd legyen szabad ez a balsors.
Somlyó György fordítása
* * *
Lassan csak ismételni tudom magam, mert kifogytam a könyvben levő versekből.>:-((