Egyébként Gyulánál is észrevettem, hogy kényelmesedik:)

Eleinte ő is rohangászott a tücskök után, mint a meszes:)) és addig kergette őket, amig meg nem fogta mindet. Most taktikát váltott. Bemászik a sziklafal mélyedésébe és ott vár.. a tücskök pedig ugye bújnának el minél jobban és hová mennek? vajon hová? a sziklafal mélyedésébe, ahol Gyula persze ott van, éhesen és türelmetlenül:) Vagy a másik.. a palalemez alá is bemásznak a tücskök, de egy idő után megunják és kijönnek, na megint hol? a sziklafalnál.. Gyula pedig ott ül és figyel:)))

szóval kényelmesedik és használja az eszét (bár ki tudja, hogy van-e neki:)

tegnap egyébként aranyos volt nagyon.. a sziklafalra rátapadt egy hatalmas tücsök, de valszeg elég túlélő ösztöne lehetett, mert nem mozdult.. Gyula odament (talán a szaga vonzotta? nem tudom. hogy van-e szaguk egyáltalán a tücsköknek) és bökdöste, szagolgatta, nézegette (még a fejét is félrefordította, tök ari volt:) és várt... de a tücsök is várt... türelemjáték kezdődött el, amit végül is a tücsök nyert, mert Gyula megunta a várakozást és otthagyta:) persze reggelre a tücsök eltünt, így valszeg végül Gyula elkapta valahol..

Quaint - láttam a terkód képét és iszonyatosan tetszik:) örülök, hogy anno segíthettem, de tényleg nagyon jó lett a terkód:)

ja, és köccike cebus, Quaint, nagyon bevált a hütőszekrény.. mind a 10 tücsök túlélte (egy sem pusztult el!!! - pedig szombaton vettem őket és tegnapig a hütőben ültek) és ahogy kiengedtem őket, rögtön rohangásztak (a párom nem tud róla, de nem is nyúl sűrűn a hűtőbe, így ha nem szólok neki, észre sem veszi:)