Rimbaud
Jámbor reggeli gondolatok

Nyári hajnalon, négy felé,
a vágyaink még alszanak.
Csalitból ünnepesti szag
gőzöl az ég felé.

De lenn a téres udvaron,
ahol vad nap zuhog a rögre,
már ácsok dolgoznak sürödve,
ingujjason.

A mohos szérün csöndesen
készül a pontos burkolat,
amelyre kancsal boltokat
fest majd a város odabenn.

Ez ácsokér,t kiket a dús
Babilon szolgasorba vet,
hagyd el, Venus a köszörús
lelkü, dús Szerelmeseket!

Pásztorok Királynője vigy
pálinkát a robtosoknak,
legyen erejük addig is,
míg délidőn a hűs tenger vizére jutnak.
Kardos László fordítása.
* * *
azt hiszem ez már volt, de olyan szép...