Baudelaire: Útrahívás

  Húgom, gyönyöröm,
  az lesz csak öröm:
a hajónk ha a messze habon száll!
  A halál meg a szív
  odahúz, odahív
s a világ ott mintha te volnál!
  Nedves ragyogás
  a nap, s e varázs
bús lelkemet úgy telezsongja,
  mint könnyein át
  álnok sugarát
a szemembe szemed ha ragyogja.


A világ ott csupa rend,
szépség, gyönyör, pompa, csend.


  Sok drága butort
  minekünk csiszolt
Az idő simafényü zománca;
  száz ritka virág
  szálló zamatát
elegyíti szobánkban az ámbra;
  dús mennyezetek
  mély tükrök, egek,
Kelet ezer isteni színben:
  édes hazai
  nyelvén valami
titokba avat bele minden.


A világ ott csupa rend,
szépség, gyönyör, pompa, csend.


  Nézd, mennyi hajó
  pihen ott! Lobogó
kalandvágy bennük a lélek!
  Mi kellene? Nincs
  oly távoli kincs
mit elő ne teremtene néked!
  Hűs alkonyi csönd:
  tűzglória önt
városra, mezőkre csodás színt,
  és permetező
  langy álma besző,
skarlát, arany és üde jácint.


A világ ott csupa rend,
szépség, gyönyör, pompa, csend.


Szabó Lőrinc

***
Nem felejtem el:-)