És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla
az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának,
mondván: Mózes, az én szolgám meghalt.
(Józs 1,1)

A tizenkét kém közül tíz elhullott a pusztában – csak kettõ
nem. Az arány: tíz a kettõhöz. Elhullott mind a hatszázezer
fegyverforgató, aki kijött Egyiptomból. Elhullott Mózes is, a
föld legszelídebb embere, a fõvezér. Elhullott – de belehullott
annak a kezébe, Aki eltemette õt, Aki sírásója lett. Mózes
eme Bele-hullás által ment be Kánaánba.
Mózes elhullott, de miért? "Egy semmiségért" – felelnénk.
"Sújts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép", mondta
az Úr; és Mózes felindult állapotában egy helyett kétszer
ütött. Úgy tűnik, nem nagy a különbség. "Egy jogos és egy
jogtalan ütés, tehát felerészt igaza volt", gondolnánk. Nem
így van. Mózes nem félig, hanem teljesen engedetlen volt –
ezért nem mehetett be. Nincs részleges vétkesség, nincs ötven
százalékos pokol, ahogyan nincs ötven százalékos
mennyország sem. VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL