Baudelaire: Egy Ikárusz panaszai

Boldogan él, vígan, betelten,
ki durva rimákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.

A ritka csillagok bűne,
melyek egem mélyén ragyogtak,
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.

Hiába vágytam én a térnek
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyű tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.

A Szép szerelme éget el,
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.

Babits Mihály

***
Ez is megérdemel egy kis odafigyelést...