boldogság Creative Commons License 2004.11.06 0 0 34

 

Boldgságot!

 

"Egészen természetes az örök élõlény számára, hogy kényelmetlenül érezze magát az ideiglenes anyagi világban. Örök lévén, a megtévesztett én egészen természetesen rendkívül kétségbeesik a halál kilátására. Mivel az én tévesen a fizikai testtel azonosul, nem ismeri örök, lelki azonosságát; a halál gondolatának abnormalitását viszont automatikusan érzi. A népszerû pszichológusok biztosítékai ellenére, hogy "a halál az életnek csak a másik része", az én még mindig nagy belsõ konfliktust tapasztal, ha a nemlétezésre gondol. Sõt, fel se tudj fogni, mi lehet a nemlétezés, hiszen a létezés az igazi lényege.
A pszichiáterek annyit prédikálhatnak arról, amennyit akarnak, hogy a halál "csak az élet-érem másik oldala", ennek nem lesz igazi hatása arra, ahogyan az én a halál kilátására reagál. Az én iszonyodik a halál gondolatától, mert számára halál annyira idegen. Az én valójában sohasem halhat meg, de bolonddá lehet tenni, el lehet vele hitetni, hogy meghalhat.
A probléma nem a halál, a halál természetes. A probléma a tudatlanság, illúzió. Más szavakkal, a halál az, amikor tönkremegy az az anyagi jármû, amelyet az én ideiglenesen használ. Nem nagy ügy. Akkor van probléma, amikor az én azonosul azzal a jármûvel, és azt kezdi gondolni, "Én megyek tönkre. Én fogok meghalni!"
Az a gondolat, hogy a halál csak "az élet-érem másik oldala", teljes ostobaság. A halál nem az élet aspektusa. Az élet nem hal meg. Az élet örökre élet. Az én örök életrészecske. Mindegyik életrészecske, mindegyik szellemi lélek örök, születetlen, halhatatlan. A halál meg sem érintheti ezt az életrészecskét.
Ezért, míg el kell fogadnunk, hogy a halál az anyagi test természetes vége, nem kell abban az illúzióban lennünk, hogy mi az anyagi test vagyunk, hogy nekünk kell meghalnunk.
Valójában a tudatlanságot hirdetik azok, akik azt a gondolatot hirdetik, hogy a személy a test születésével vagy fogamzásával kezdõdik, létezik egy rövid ideig, küzd a fennmaradásért, aztán, a test felbomlásakor, megszûnik létezni. Ebbõl a tudatlanságból fakad a céltalanság érzése, amelytõl olyan sok ember szenved a modern társadalomban. Végül is, mi lehet az élet jelentése és célja, ha valaki csak egy pillanatig létezik, aztán elsepri a halál? A megvilágosult személy nem fogadja el ezt az ostobaságot "