Verlaine:

Ó, ti Búk, Örömök

Ó ti Búk, Örömök, kik messze botladoztok,
te tegnap vérező szív, hol ma láng lobog,
pedig hát véget ért minden s tovább futott
érzékeink elől: az árnyak és a koncok.

Régi jók és bajok, libasorban totyogtok
el a sorban, ahol minden láb ragyogott,
jó utat! S neked is, Kacaj, s te túl kopott
Gyász, ki a régi éjt, mely elnyelt, összerontod!

S mi marad? - Nagyszerű lemondás, édes űr,
végtelen nyugalom érzése itt belül,
felséges frisseség gyermeki tisztasága...

S íme! szívünk, mely a gőgtől vérezett,
most szeretetben ég, és már az életet
kész elfogadni, hogy a jó halált kivárja!

Kálnoky László fordítása