Lélek … 

A lelkem szárnyal, mint egy szabad madár
Mely nincs a kalitkába zárva már

Örül a fénynek, ami körülöleli

Gond és baj így messze elkerüli. 

 

Kitárult számára az igazi világ

Neki nyílik a réten minden virág

Élvezi a szelet a szárnyai alatt

Csipkedi a virágzó fák alól a magvakat. 

 

Repked és szárnyal mindenek fölött

Eltűnik néha a fellegek között

De visszajön mindig e földre

Hol édesanyja őt kiköltötte. 

 

Tudja, hogy itt nyugodtan élhet

Nem bánthatják őt a férgek

A férgek kik oly sokan vannak

Neki ugyan nem árthatnak! 

 

A lelkem szárnyal, mint egy szabad madár

Nem is lehet kalitkába zárni soha már

Szabad akar maradni, míg világ a világ

Mert tudja, így rá örök boldogság vár.

 

M.