Pöszi Creative Commons License 2004.10.27 0 0 131

Sziasztok!

 

Ezúton szeretném mindenkivel megosztani a László Krupp osztályával kapcsolatos nagyon friss 'élményeimet'.

 

Három és fél éves kislányom tegnap éjfélkor nagyon csúnya, kruppos köhögéssel riadt fel álmából. Mivel kábé fél évvel ezelőtt volt neki ilyen (bár kicsit enyhébb) rohama, ki voltunk oktatva hogy mi ilyenkor a teendő. Próbálkoztunk a száj spray-el (Pulmicort - a doki irta fel annó), de mivel a kicsi továbbra sem kapott rendesen levegőt bevittük őt a Lászlóba.

 

A portánál és a betegfelvételin nagyon rendesek voltak, villámgyorsan elintézték a papirmunkát, és bemehettünk a 15-ös épületbe.

 

Egy fiatal doki megvizsgálta a gyereket, majd elmondta, hogy sajna bennt kell tartani egy pár napra (legalább). Elmondta egyenlőre kap egy kúpot, amit a feleségem adhat be, és inhalálni fogják. A doki elment és a furcsa dolgok elkezdődtek...

 

Megjelent egy ápolónő egyik kezében a kúppal, másikban egy infúzióval - kérdeztem tőle minek az infúzió? Ő azt mondta ez nyugtató, ami azért kell, hogy a gyerek megnyugodjon és rendben végigaludja az éjszakát (szegény nagyon fel volt zaklatva és sírt) - bár a kissé tétova válaszából nekem úgy tűnt a saját nyugalmuk biztosítása érdekében kivánja infúziózni a gyermekemet. Közöltem vele, hogy az orvos tudtommal nem utasította őt erre. Ezt elismerte és a továbbiakban nem eröltette a nyugtató beadását.

 

Feleségem bennt maradt az éjszaka és Én másnap délben mentem be leváltani az édesanyámmal. A második meglepetés ekkor következett. Becsöngettem, az ügyeletes kb 10 centire kinyitotta az ajtót és meg kérdezte mit akarok, mondtam neki hogy jöttünk leváltani a feleségemet, és hogy bár Én nem maradok bennt szeretném két perce megnézni a lányomat, megfogni a kezét, beszélni vele. Közölte, hogy erre nincs lehetőség. Ezen lefagytam egy pillanatra, majd mondtam neki, hogy nem akarok semmi mást, és hogy a feleségem addig kinnt marad a bejáratban, tehát továbbra is egy ember lesz a gyerekkel (ami engedélyezett), de ő továbbra sem nagyon akaródzott beengeni. Mondtam neki, hogy akkor Én váltom a feleségemet most 2 percig, de miután közölte hogy egy nap csak egyszer lehet felügyelőt váltani belöktem az ajtót és erővel mentem be hogy láthassam a saját gyerekemet!!!! Nehéz elmondani, hogy mit éreztem akkor, de a legkevesebb amit mondhatok hogy teljesen el voltam keseredve az empátia és a segítőkészség teljes hiányán.

 

Amikor jöttünk elmondtam a feleségemnek, hogyan viselkedtek velem, erre ő azt mondta, hogy ez mind semmi ahhoz képest ami reggel történt. Elmondása szerint olyan hét óra magasságában, amikor a gyerek még aludt, benyitott a szobába egy jól megtermett ápoló és közölte elviszi a gyereket vérvételre, ahova a feleségem NEM KISÉRHETI EL! Felkapta a gyereket - MÉG ALUDT!!! - és kiviharzott vele a szobából, tíz perc múlva visszahozta a bőgő gyereket és lecseszte az ágyra ... mindez a 21.században, Európa közepén!!!!!! Képzeljétek el, milyen pszihés sokk egy 2-3 éves emberkének, hogy felébred csupa vadidegen ember között és az egyik belevág egy tűt (vért venni)????!!!!!

 

Ami szintén mellbevágó, hogy az éjaszakára a  gyerekek mellett maradó szülőknek EGY DARAB SZÉKET biztosítanak fekvőhelyül. Amint láttam az osztályon minden gyerek mellett volt virrasztó szülő, ezért igazán meglepő hogy ez problémaként fel sem merült az ott dolgozókban (fél évestől kb hat éves korú gyerekek voltak bennt, akiket nem hoszem hogy bárki is jó szívvel hagyna egyedül egy idegen helyen éjszaka). A nővér még hozzá is tette, hogy egy szülő max 24 órát maradhat a gyerek mellett, mivel utánna "úgyis lefordul a székről". Hely természetesen bőven lenne ágyak elhelyezésére, anyagilag sem hiszem hogy ez túl sokba kerülne, de nyilvánvalóan az oszály vezetőinek és dolgozóinak ez nem tűnik problémának (pedig az!).

 

Ráadásként most telefonált az édesanyám (ő van estig a gyerek mellett) és közölte, hogy nem engedik hogy az általunk bevitt ételt egye a gyerek (a bennti olyan rossz, hogy nem evett belőle egy falatot sem).

 

Szóval amit az elmúlt 16-18 órában tapasztaltam a László kórház Krupp centrumáról az minősíthetetlen. JÓmagam is sokszor jártam már kórházban, de ilyen szintű hozzáállást még sehol sem tapasztaltam.

 

Ebben a történetben az a legszomorúbb, hogy ez az egyetlen osztály, ahol ezt a speciális gyógymódot alkalmazhatják a Kruppos köhögések elmúlasztására, tehát nekünk istenigazából választási lehetőségünk nincs. Emiatt csak azt tudom ajánlani mindenkinek akinek a sors a László 15-ös épületébe viszi az útját, hogy amig nem változik a helyzet ott gyökeresen, legyenek nagyon kemények az ápolókkal, ne hagyják magukat és maradjanak végig a gyerekükkel.

 

Elnézést a hosszú hozzászólásért, csak meg akartam oszatni mindenkivel a friss (és borzasztóan fájó) tapasztalataimat.

 

Pöszi.