Szerintem meg a Mészáros Márta kicsit elszállt ezzel a filmmel. A "fiataloknak ajánlom" feliratú film nagyon szegényesen mesél az eseményekről, egyáltalán Nagy Imréről. Az hogy ő szereti és tiszteli a volt miniszterelnököt kevés. Ha nem vagyok alapvetően képben, igazán keveset mond '56-ról, és keveset mond Nagy Imréről is - a mellettem ülő idősebb úr talán ezért is magyarázott ezt-azt meg kissé idegesen.

Túlságosan is vázlatosan néz a történtekre. Sok "izgalmas" részlet kimarad, ami jól ábrázolhatta volna, hogy milyen bonyolult dolog is volt a forradalom, annak megélése, meg minden...

Túl költőiek az utalások. A hitelesen lelkes kommunista és a hitelesen kiábrándult mártír között teljesebb képre lett volna szükség. A névnélküli szereplők is csak halványabbá teszik a képet. Tudom a rendezőnő aztmondta, a történet, a többieké is annyira bonyolult, hogy nem lehetett belesűríteni egy filmbe. Ez, a már említett híg-sággal kombinálva viszont lebegővé teszi a filmet, megfoghatatlanná. Másrész ez részben gyávaság is szerintem.

Az archív felvételek használata szerintem viszont pont jó, kissé a Napló sorozatot idézi, és a fekete-fehér is jobban illik a történelemhez. Csányi Sándort viszont kihagytam volna, túl modern és ismert a filmhez. Egyáltalán egy ilyen fontos film jobb ha kihagyja az ismert arcokat - igaz egy a színész-lét egy alapproblémája lehet. Ez tényleg csak magán-érzés.