Rimbaud
Amit a virágokról mondanak a költőnek
                             Théodore de Banville úrnak

1
Így hát, örökre hajlani
fognak mély topáz-tengerekben
eksztázisok klistélyai,
a Liliomok, esti egedben!

E szágó-korban, amikor
a növény is munkába fogva,
émelyt vedel a Liliom
jámbor Prózádból, undorodva.

- Kerdrel uram lilioma,
ezernyolcszázarminc Szonettje,
a Lantos szép jutalma ma,
az amaránttal egybekötve!

Liliom! Nincs is! De a te
Versedben, mint gyónó leányok
hófehér ujjú köntöse,
most is borzongnak e virágok!

Ahányszor fürdesz, Kedvesem,
foltos hónaljú Inged ocsmány,
rothatag nefelejcseken
szellőzik, széltől dagadozván!

A szertelem se nyújt eléd
mást, csak a hülye Orgonákat,
s Nimfák szirupos köpetét,
a kis erdei Ibolyákat!...
Somlyó György fordítása

Prózát se könnyű, de azt már megszoktam. és ott jóval kevesebb a kötöttség, mint a verseknél. Azt inkább írok.>:-))