Kedves méltatlan!
"Kinek fizetett a megváltó" kérdésedre a válasz : senkinek.
Isten egy személy, és a megváltás műve az Ő egész élete. Ebbe beletartozik a földi testében töltött idő, az előtte, és utána eltöltött idő az örökkévalóságig. Ő megváltónak hívta magát az Ó szövetségben, (Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ézs 44,24), testének napjaiban, (Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Lk 1,68) és most is így hívjuk. (És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. Jel 5,9) .
A "kifizette bűneinket" szóösszetétel kreált kifejezés és nincs benne a Bibliában. Az isteni személyek háromságának hamis tanából ered, és azt erősíti amikor is azt a látszatot kelti, hogy a Fiú isten az Atya isten engesztelése céljából fizetett az életével, akinek itélőszéke előtt meg kell jelennünk.
A megváltás földi szakaszáról és értelméről az "És aki pozdorjából épít"-topic (11) 15. hozzászólásában írtam. Isten a szeretet, ezért ma is ugyan úgy munkálkodik, más szóval áldozza életét, ránk és nem kedvtelésekkel foglalkozik. (Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Jn 5,17).
A megölését nap mint nap átéli, amikor az Igazságot (Ő az Igazság) a magát róla nevező nép fákra szegezi. ( A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erős volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre, És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának: Te vagy az, oh király (Babilon királya), a ki nagygyá és erőssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig. Dn 4,17). Itt a fa Babilont, a hamis, vagy parázna asszonyt (egyházakat) jelképezi.
Feltámadását pedig akkor éli át újból és újból, amikor "Babilonból" kiszabadulva hozzá jön valaki. (lásd: Nabukodonozoron eltelt hét idő után: És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél? Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem. Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja. Dán 4. 31.)
Üdv: Amet