Verlaine: Uram, szerelmed megsebesitett

Uram, szerelmed megsebesitett
s még mindig remeg élő sebem ajka,
Uram, szerelmed megsebesitett.

Uram, megrázott szent irtózatod
s még bennem jár a villám mennydörögve,
Uram, megrázott szent irtózatod.

Uram, tudom, hogy minden más silány,
és dicsőséged belém költözött már,
Uram, tudom, hogy minden más silány.

Márts meg borodnak hullámaiban,
s gyúrj össze asztalod szent kenyerével,
márts meg borodnak hullámaiban.

Vedd véremet, mely ki nem ontatott,
s husom, mely méltatlan a szenvedésre,
vedd véremet, mely ki nem ontatott.

Vedd homlokom, mely csak pirúlni tud,
hogy szent lábaid zsámolya lehessen,
vedd homlokom, mely csak pirúlni tud.

Vedd kezemet, mely sose dolgozott
s most kéri égő parazsad s a tömjént,
vedd kezemet, mely sose dolgozott.

Vedd szívemet, mely gőgben dobogott
s most a Golgota tövisére vágyik,
vedd szívemet, mely gőgben dobogott.

Vedd lábamat: e léha utazók
irgalmad hívására futni készek,
vedd lábamat, e léha utazót.

Vedd hangom is: e csúf, hazug zsivaj
a bűnbánat önvádjait dadogja,
vedd hangom is, e csúf, hazug zsivajt.

Vedd szememet, tévelygés csillagát.
hogy az ima könnyében megvakuljon,
vedd szememet, tévelygés csillagát.

Óh, Kegyelem s Áldozás istene,
hálátlanságom kútja iszonyú mély,
óh, Kegyelem s Áldozás istene,

Rémületnek s Szentségnek istene,
óh, jaj, bűnömet, e fekete örvényt,
Rémületnek s Szentségnek istene.

Te, Béke-Isten, Boldogság s Öröm,
tudatlanságomat és rettegésem,
Te, Béke-Isten, Boldogság s Öröm.

Te mindezt tudod, óh, s azt is tudod,
hogy nincs nálam szegényebb a világon,
Te tudod mindezt, mindezt jól tudod,

de amim van, azt most Neked ajánlom.

Szabó Lőrinc fordítása