Vhol  szerencsére - véletlenül  megtalált - fórumotok (fórumunk) tájékoztatójában olvastam, hogy illik bemutatkozni, de nem tudom, hogy ezen ablakban -e vagy máshol, ezért magamról ezúton csak szükség szerint:

A SOLARIS-szal, illetve a "Marsbéli krónikák" című lemezével Győrben, '94-ben egy könyvesbolt kirakatában találkoztam.

A neves városba vonattal érkeztem - sikertelenül - főiskolát cserélni.

A borító tetszett, nem csak a kompzíció miatt, hanem - egyrészt SCI-FI mániám miatt, másrészt a betűtipus okán, mely rendkívül emlékeztetett egy Keith Emersonhoz kötődő kazettán látott grafikára, melyet azóta is (hiába) keresek vmi  "The NICE Featuring" címmel, szimfónikus zenekar támogatással, frenetikus hangzással.

Meg is vettem 90.- Magyar Királyi Ft-ért az ominózus fekete korongot, alig vártam, hogy meghallgathassam.

A MARSBÉLI KRÓNIKÁK az idő tájt mindennepjaimban, később a kollégiumban, még később útözben autóban, irodában, otthonomban megnyugvást, feltöltődést jelentett nekem.

Fórumotokon nagy örömmel olvastam, hogy gyermekeitek számárai is élmény a hallgatása. "Akkor Neked nagyon jó napod volt".

Az öt éves kisfiam imádja a SOLARIS-t, ha nem a jól ismert CD hallható, mikor óvodába viszem, rám szól, hogy "a szép zenét" szeretné hallani.

Később, ha nem túl személyes, megosztanám Veletek a progresszív zenével öszzefüggő nézeteimet, tapasztalataimat. Most - az idő előrehaladtára tekintettel -meg sem kísérlem újra összeszedi a két órával ezelőtti "értekezés"- t.

Üdvözlettel: Merrin