Példa: olvasástanítás.

Azonkívül, hogy megmutogatjuk a betűket és összeolvastatjuk velük, idetartozik a szövegértés, szövegfeldolgozás, -reprodukció stb. Mondhatod, hogy ezt a szülő is meg tudja tanítani. Na, itt lép be a képbe az a dolog, amit Lovászi említett, éspedig ha pár órával, fél évvel vagy egy évvel járunk előrébb az anyagban. A tananyagok egymásra épülnek, és a tanítónak tudnia kell azt, hogy felsőben mit várnak el a gyerektől mondjuk irodalom vagy nyelvtan terén, hogy tudja, mire helyezze a hangsúlyt.

Említetted valahol a húsz gyereket, akiket nem tud egyformán tanítani a pedagógus. Van erre egy varázsszó: differenciálás. Manapság egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre, és azt hiszem, ha az integrált oktatás megvalósul (ami azt jelenti, hogy sérült gyerekeket normál osztályokban tanítanak, egészséges diákok között), akkor még inkább előtérbe fog kerülni. De ez itt kissé OFF.