2. Tényleg nem értem. Mi a baj evvel?

 

Ha tanultál lélektant, akkor értened kéne miről beszélek. Röviden megpróbálom elmagyarázni. Mindannyian különböző szerepekben (nem úgy értendő, hogy megjátszuk magunkat!!!) működünk. (Én pl. viszek egy szerepet a mostani munkahelyemen, van egy anyaszerepem, van egy feleségszerepem, van egy tanári szerepem, van egy gyerekszerepem a szüleimmel szemben, stb.) Szülőként másképpen viszonyulok a gyerekemhez, mint azt tanárként tenném, egészen egyszerűen azért, mert a szülő-gyerek kapcsolatban nem csak a sokkal erősebb érzelmi töltés van benne, hanem sok minden más is (lásd. rendszerelméletből a családot). A tanár-diák viszonyban teljesen más rendszer van pl.

 

3. Jól van na. Akkor nem mondtam semmit. Viszont ha itt nincs szó az iskoláról, akkor megint nem értem, hogy mit akartál írni.

 

Szvsz elég érthető voltam, de akkor nézzük konkrétabban. Szülőként pl. azzal is nevelem a gyerekem, hogy én pl. nem köpök a földre, nem rúgok bele a kutyába, ha rossz kedvem van, udvarias vagyok másokkal, és a sort folytathatnám a végtelenségig. Ez is mintaadás, sőt motiváció egy gyerek számára, különösen kisiskolás korban. És ehhez nem kell iskola.

 

4. Szó sem volt 2-3 leckéről. Ne sarkítsunk ennyire. Mondjuk azt, hogy a szülő egy féléves ciklussal a gyerek előtt átveszi a számára kérdéses témákat valakivel, akinek az adott témakörök nem kérdésesek. Ez példa. Találhat más megoldást is, csak rajta múlik.

 

Rossz hírem van: fél év sem elég. Én pl. nem tudnék törit tanítani úgy, ha nem tudnám, hogy a törökök magyarországi uralma vagy a nagy francia forradalom hogyan hatott az utána következő évszázadokra. Ha csak fél évvel járnék elöl...

 

5. És nem unatkozott nagyon az órákon?

 

Nem. Amíg a többiek a betűket gyakorolták, meg az összeolvasást, kapott más feladatot. Nem csak a frontális osztálymunka ismert ám a mai tanítók előtt...

 

6. A fejlődéslélektant meg lehet tanulni, de a lényeg az alkalmazáson van. Tehát: Hat ésves kora után a gyereknek jobb lesz A fajta feladatot adni, mert ez fejleszti, a B még sok lesz neki, mert még nem olyan az agya, hogy meg tudja érteni.

 

Nem erről van szó. Nem az a lényeg, hogy az A feladat jobb-e vagy a B, hanem az, hogy olyan feladatot kapjon, ami pont az ő pillanatnyi gondolkodási sémáihoz leginkább passzol. (Vagyis lehet egyformán rossz vagy jó A feladat és B is.)

 

Én tanultam fejlődéslélektant, de nem értek nagyon a gyerekekhez, mert csak keveset dolgoztam velük. Hiába tudnék visszaemélkezni a Mérei-Binét könyvre, mert az nem segít. Az segít, ha valaki megmondja, vagy rájössz a gyekorlati alkalmazásra.

 

Hát nem csak a Mérei-Binet-t van a földön a témában, de ez szvsz más lapra tartozik.

 

A hlyesírási hibákra azért céloztam, mert elkezdtem görcsösen figyelni arra, hogy mindent jól írjak le, de ment az agyamra, hogy azt vizsgáljam minden mondat után, hogy jól írtam-e ezt vagy azt a szót, jó helyre tettem-e a vesszőt, stb. Szóval nem vagyok tisztában a magyar nyelvtannal. Ezvel a hasonulásos üggyel kicsit megint a személyeskedés felé ment el a dolog. Ennek nem örülök.

 

Sejtettem, de nem én voltam, aki ezt szóvá tette, úgyhogy nem értettem mit keres a nekem írt hozzászólásban.